Fotósorozat 2/4: A válogatástól a sorrendig

Fotósorozat 2/4: A válogatástól a sorrendig

A sorozat szerkesztése és a narratíva felépítése

Disclaimer: Ebben a sorozatban azokat az ismereteket rendszerezem amelyeket a különféle fotós tanfolyamokon, könyvekből valamint oktatóanyagokból gyűjtöttem össze mindarról amit egy fotósorozat összeállításáról tudni érdemes. A célom az, hogy egy jól szerkesztett tudásanyagot gyűjtsek össze, legyen egy olyan anyagom amihez bármikor nyúlhatok amikor szükségem lesz rá.

Tudásanyag • Téma: Fotóprojekt • A tartalom folyamatosan frissül!

"Valahova jussunk el".

Fejben mindig fel kell építeni, hogy mi az, amit meg akarunk mutatni a nézőnek. Minden sorozathoz kell egy fő sztori (fotóriport esetében képenként képaláírás is.)

A sorrend összeállításakor az a legfontosabb szempont, hogy a képek miként működnek egymás után.

A nyitóképnek nem feltétlenül kell nagytotálnak lennie. Az is lehet egy részletkép. Egy sorozathoz mindig ki kell választanunk egy olyan nyitóképet, ami bevezet a témába. Az első két kép kifejezetten fontos, hogy jól legyen komponálva. Az első képek dönti el a sorozat sorsát egy fotópályázaton. Ha egy sorozatot egy tipikus elemmel kezdünk, zavaró tud lenni, ha változtatunk rajta vagy eltérünk tőle. Például kutyákat fotózunk, majd macskák lesznek hirtelen a fotókon.

A képekkel kapcsolatos tipikus elvárások (hagyományos megközelítés a sorrend és a tartalom összeállításához):

  1. Alaphelyzetet bemutató nagytotál
  2. Közelképek az eseményről
  3. Egy meghatározó pillanat
  4. Portrék
  5. Lezáró kép

A kronológiai sorrendet nem feltétlenül kell követni. Kivéve, ha évek telnek el a fotók között. Nagyon feszesnek kell lennie az anyagnak.

Minden sorozat csak annyira erős, mint a legrosszabb fotója.

Válogatásnál párosítsuk a hasonló képeket, majd közülük válasszuk ki azt, amely a legjobban működik. Képpár esetében fontos az analógia, legyen kapcsolat vizualitásban is a képek között. Portré + környezet = képpár. A képek ne ismételjék egymást.

Nyugodtan váltogassuk a plánokat, amikor sorrendbe helyezzük a fotókat, ugyanis máskülönben unalmassá válik. A plánváltásokkal fenn tudjuk tartani az érdeklődést. A stílustörés viszont kerülendő, legyen ritmusa a sorozatnak. Ha fix gyújtótávolságú objektívvel fotózunk, az segít egységessé tenni az anyagot. A zsánerképeket meg kell, hogy előzze egy-kettő bevezető kép.

A sorozat közepére kell rakni azokat a képeket, amelyek informatívak, de nem feltétlenül erősek. Ha túl sok az erős kép egymás után, kiiktatják egymás erősségét. Egy sorozaton belül nem egyforma hangsúlyú minden kép. Lehet súlyozni és hangsúlyozni egy-egy kép értékét.

Mit akarunk mondani a képeinkkel? Erre a kérdésre tudnia kell válaszolnia a sorozatnak.

Didaktikusan kell gondolkozni. Nem szabad arra hagyatkozni, hogy amit mi mint fotós úgyis tudunk, azt a néző is érteni fogja. (Didaktikus: tanító, oktató jellegű.) Nem lehet rábízni a kép nézőjére azt, hogy megértse a fotót a közös evidenciák hiányában.

Ha ráírunk a fotóra, akkor az képalkotó elemmé válik. Ezért kerüljük, ha csak lehet!

Nem lehet összezavarni a nézőt a címmel. Ha sorozatot készítünk, fontos a címe, valamint az első és az utolsó kép. Ezek befolyásolják az elbírálását.